Kell hangunkat hallatnunk, kiknek valószínűleg elismerés és egzisztencia szempontjából nem tragikus a helyzetünk, de érzünk felelősséget. Ugye nem a pillanatnyi állapot, hanem a perspektíva lelkesít, vagy aggaszt.
Az utóbbi egy-két évtizedben én is nyilván növekvő aggodalommal figyelem, hogy a tudatlanság, a tájékozatlanság, a műveletlenség milyen tempóban hódít. Nem hagynám szem elől téveszteni a generációkon átívelő alapértékeket: felkészültség, empátia, erkölcsösség, alkalmasság, szeretet, jóindulat, tehetség. Ezek sosem trend kérdések, hanem alapfeltételek egy élhető világhoz.
Komolyan el kell gondolkozzunk, helyes volt-e sok egymást követő garnitúra esetében is, láthatóan középszerű, tudatlanságával és rossz tanulmányi eredményeivel még hivalkodni is képes, jellemtelen, harsány, csak prolik kegyeit kereső ügyeskedők kezébe adni a világi hatalom irányítását. Mert annál több haszna, hogy ilyen hülye költői kérdéseket tegyünk fel, ennek nemigen volt.
Most már vastagon isszuk a levét, hogy az ilyenek bizony megmosolyogják, lesajnálják a gondolkodás, tudásgyarapítás művelőit és az új generáció értékrendjében valami jelentéktelen hóborttá silányítani a szabad asszociáció, fantázia, felfedezés, tudásszomj, a becsület, vagy a hit és belátás erejét és fontosságát, megkérdőjelezni ezen értékek emberi létünkben játszott szerepét.
Addigra rég megboldogult az utolsó olyan is, aki tudja, hogy az igekötőt az ige előtt egybe kell írni, vagy hogy mi a különbség a -ba, -be,-ban,-ben használatában. És ez még semmi... |
BLOG
Azt mondják, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle. Ennek egy picit ellentmond, hogy a legtöbben ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk másokkal. Engem valamilyen nagyon atavisztikus, mindannyiunkban jelenlévő igazságra és értelmességre való törekvés, a társaim iránt érzett aggodalom késztet erre hétről-hétre.
|
Fejében él a nemzet
- Details
